Bikini 30

(Előzmények: Lehet-e búcsú?, Kazetta, Playback)

Ismét a zenekarvezetőt, Lojzit idézem az első Bikini könyvből: "Valami azt súgta, hogy nem kell tovább csinálni. Ha nagyon őszinte akarok lenni, el kell mondanom, hogy családi körülmények is közrejátszottak. Persze a magánéletemben korábban is voltak nehéz korszakok, mégis csináltam a Bikinit, mert volt értelme. '92-re azonban elfogytak a célok, s velük együtt eltűntek a múzsák is."

Ahogy a kazettahamisítás és a playback más zenekarokat is tönkretett, úgy többen is érezték a rendszerváltás környékén, hogy már nincs szükség arra a fajta művészetre, amit a "szocializmusban" gyakoroltak. Bornai Tibor és Cseh Tamás azon sóhajtozott, hogy "miről fognak eztán szólni a dalok". Ha ki lehet mondani egyenesen mindent, ha nem szükséges két- és háromértelmű sorokba csomagolni az igazságot. A magyar alternatív és rockzene épp ezzel tette hozzá a magáét a rendszerváltáshoz. S amikor végre elérték a célt, légüres térben találták magukat.

(Németh György karikatúrája, Delmagyar.hu)

Persze csak átmenetileg. Mert időközben kiderült, hogy egyrészt nem igazán biztos, hogy ez volt a cél, másrészt pedig a művészetre minden korban szükség van. A Bikini művészetére is - nem véletlen, hogy 1997-ben visszatért a zenekar, s azóta is alkot, újabb és újabb albumokat készítve.

Lojzi, 2011-ben: "Az előző tébolyult világot újabb tébolyult világ váltotta fel, s idő kellett ahhoz, hogy fel tudjuk venni a rezgését. De úgy gondolom, sikerült, s most fel sem merül bennünk, hogy búcsúkoncertre nevezzük át a jubileumi fellépést. Minden bulin érezzük a közönség szeretetét, már csak miattuk sem hagyhatjuk abba. Fontosak nekik a dalaink, értik, mit akarunk mondani velük. Ráadásul magunk miatt sem hagynánk abba, remek a hangulat a zenekarban, élvezünk minden fellépést, s nagyon várjuk már a februárt, hogy a lehető legjobb körülmények között mutathassuk meg, mit tud a Bikini harminc évesen."

Nem lesz búcsúbuli a jubileumi koncertből!

 (Előzmény: Lehet-e búcsú?)

Több oka volt annak, hogy a Bikini 1992-ben öt évre elbúcsúzott közönségétől. A legkevésbé fontostól indulok, azaz: a (hiányzó) pénztől.

Abban az időben ijesztő méreteket öltött a kazettahamisítás. "Szinte még meg sem jelent az új album, a piacokon máris lehetett kapni a hamis kazettákat" -mondta Lojzi az első Bikini könyvben. Anyagilag majdhogynem értelmetlen dolog volt lemezt készíteni, hiszen alig jutott bevétel a szerzőnek, előadónak.

Ismerős a helyzet? Ma hiába nincs már kazetta, s hiába röhögnénk körbe azt, aki másolt CD-t árusít, a dalok lényegében a lemezmegjelenésekor kikerülnek az internetre. Ingyen. Azaz értelmetlennek tűnhet a dalírás, a lemezfelvétel. Ám mégsem az, mert van, ami döntően megváltozott. Ma már elsősorban a koncertezésből élnek a rockzenekarok, nem pedig az album jogdíjaiból. S ha letöltésről hallanak, csak az egyik szemük sír, a másik nevet, hiszen így jóval nagyobb tömegekhez juthatnak el a dalaik. Márpedig, ha jók a dalok, azok a tömegek ott lesznek a koncerteken is...

Első ok kipipálva: nem lesz búcsúbuli a jubileumi koncertből.