(Előzmény: Lehet-e búcsú?)
Több oka volt annak, hogy a Bikini 1992-ben öt évre elbúcsúzott közönségétől. A legkevésbé fontostól indulok, azaz: a (hiányzó) pénztől.
Abban az időben ijesztő méreteket öltött a kazettahamisítás. "Szinte még meg sem jelent az új album, a piacokon máris lehetett kapni a hamis kazettákat" -mondta Lojzi az első Bikini könyvben. Anyagilag majdhogynem értelmetlen dolog volt lemezt készíteni, hiszen alig jutott bevétel a szerzőnek, előadónak.
Ismerős a helyzet? Ma hiába nincs már kazetta, s hiába röhögnénk körbe azt, aki másolt CD-t árusít, a dalok lényegében a lemezmegjelenésekor kikerülnek az internetre. Ingyen. Azaz értelmetlennek tűnhet a dalírás, a lemezfelvétel. Ám mégsem az, mert van, ami döntően megváltozott. Ma már elsősorban a koncertezésből élnek a rockzenekarok, nem pedig az album jogdíjaiból. S ha letöltésről hallanak, csak az egyik szemük sír, a másik nevet, hiszen így jóval nagyobb tömegekhez juthatnak el a dalaik. Márpedig, ha jók a dalok, azok a tömegek ott lesznek a koncerteken is...
Első ok kipipálva: nem lesz búcsúbuli a jubileumi koncertből.
