Csak gyűltek és gyűltek a jegyzetek az első könyvhöz. Már lényegében mindenkivel beszéltem, aki szerepet játszott a Bikini történetében, de még mindig nem volt elképzelésem arról, hogyan lesz ebből könyv. Választhattam volna az egyszerű utat: interjúk sorozatával teletömni a kötetet - de mivel több hasonló pop-rock témájú könyvet olvastam szenvedve, gyorsan elvetettem ezt a módszert. Maradt az, hogy megírtam az összes interjút kérdések nélkül, s kirakós játék módjára illesztettem a szövegrészleteket a történetbe. (A vicces sztorik így sem passzoltak bele, ekkor jött az újságírásból átmentett ötlet, hogy amolyan "keretes cikkekként" szúrom be őket.)A mai technikai feltételek mellett már egyszerűbb a szerző dolga, nem kell több száz papírlapot átböngészni, hogy mit mondott mondjuk a temesvári koncertről ez, vagy az a zenész. Pillanatok alatt megtalálnám az illetőről elnevezett dokumentumban, megfogom és a helyére teszem, utána csak a szövegkörnyezethez kell igazítani. Mégsem érzem, hogy könnyebb volna az új könyvet megírni, ugyanis utálom ismételni magamat, azaz nem fogok ennél a szerkezetnél leragadni.
Hogy akkor mégis milyen lesz az új könyv? Egyelőre csak gyűlnek és gyűlnek a jegyzetek...
