(Előzmények: Lehet-e búcsú?, Kazetta, Playback)
Ismét a zenekarvezetőt, Lojzit idézem az első Bikini könyvből: "Valami azt súgta, hogy nem kell tovább csinálni. Ha nagyon őszinte akarok lenni, el kell mondanom, hogy családi körülmények is közrejátszottak. Persze a magánéletemben korábban is voltak nehéz korszakok, mégis csináltam a Bikinit, mert volt értelme. '92-re azonban elfogytak a célok, s velük együtt eltűntek a múzsák is."
Ahogy a kazettahamisítás és a playback más zenekarokat is tönkretett, úgy többen is érezték a rendszerváltás környékén, hogy már nincs szükség arra a fajta művészetre, amit a "szocializmusban" gyakoroltak. Bornai Tibor és Cseh Tamás azon sóhajtozott, hogy "miről fognak eztán szólni a dalok". Ha ki lehet mondani egyenesen mindent, ha nem szükséges két- és háromértelmű sorokba csomagolni az igazságot. A magyar alternatív és rockzene épp ezzel tette hozzá a magáét a rendszerváltáshoz. S amikor végre elérték a célt, légüres térben találták magukat.
.jpg)
(Németh György karikatúrája, Delmagyar.hu)
Persze csak átmenetileg. Mert időközben kiderült, hogy egyrészt nem igazán biztos, hogy ez volt a cél, másrészt pedig a művészetre minden korban szükség van. A Bikini művészetére is - nem véletlen, hogy 1997-ben visszatért a zenekar, s azóta is alkot, újabb és újabb albumokat készítve.
Lojzi, 2011-ben: "Az előző tébolyult világot újabb tébolyult világ váltotta fel, s idő kellett ahhoz, hogy fel tudjuk venni a rezgését. De úgy gondolom, sikerült, s most fel sem merül bennünk, hogy búcsúkoncertre nevezzük át a jubileumi fellépést. Minden bulin érezzük a közönség szeretetét, már csak miattuk sem hagyhatjuk abba. Fontosak nekik a dalaink, értik, mit akarunk mondani velük. Ráadásul magunk miatt sem hagynánk abba, remek a hangulat a zenekarban, élvezünk minden fellépést, s nagyon várjuk már a februárt, hogy a lehető legjobb körülmények között mutathassuk meg, mit tud a Bikini harminc évesen."
Nem lesz búcsúbuli a jubileumi koncertből!
