Ahogy beszélgetek a Bikini tagjaival, úgy kezd egyre inkább kirajzolódni, hogy nem véletlenül lettek zenészek - sőt, talán nem véletlenül kötöttek ki ugyanabban a zenekarban. Nem sorolom az életutak hasonlóságait, inkább csak egyetlen érdekes példát említek, epizódok következnek Lukács Peta és Mihalik Viktor gyerekkorából.
Peta: "Apának volt egy akusztikus gitárja, orosz katonától vette, állítólag már egész kicsi koromban nyúlkáltam felé. Ez az első, nem saját emlékem a hangszerről. Ami már biztosabban rémlik, hogy amikor a Money for Nothing, vagy a Final Countdown szólt, mindig előkaptam a teniszütőt egy kis léggitározásra... Talán innen vette le apám, hogy gitározni volna kedvem, 1988-ban, tízévesen meg is kaptam első villanygitáromat."
Viktor: "Többekkel ellentétben nem úgy váltam dobossá, hogy nem ment a gitározás és hátraküldtek. Tényleg érdekelt a dob, mögötte tudom igazán kiélni magam. Más hangszer nem is izgat, bár remek léggitáros is vagyok... Akkoriban még nem létezett videós oktatás, lemezekről szedtünk le figurákat. Nagy kedvencem volt a Dire Staits első albuma, arról is a Sultans of Swing. Vagy egy jóval későbbiről a Money for Nothing."
Nos, most nem léggitározás következik, hanem a Money for Nothing, hátha valaki nem ismeri...
